Karácsony van, amikor az Úr Jézus eljövetelére, megszületésére emlékezünk. Akkor Betlehem mezején az angyal Megtartónak nevezte Őt, és mennyei seregek sokasága dicsérte Érte Istent. Az emberek akkor is, most is különbözőképpen gondolkoznak Felőle. A pásztorok felkeresték, és ők is dicsőítették, dicsérték Érte Istent. A napkeleti bölcsek ajándékot hoztak Neki, és leborultak Előtte. Heródes viszont halálra kerestette. Most olvassuk el, kit látott Benne az Istent félő Simeon és az idős, özvegy prófétaasszony, Anna. Olv. Luk 2,21-40.

Szó lesz: 1. Jézus Krisztus és a törvény kapcsolatáról. 2. Látni „az Úrnak Krisztusát”. 3. Kik várják a váltságot?

1.) Jézus Krisztus és a törvény

Azt olvastuk, hogy 8 napos korában körülmetélték, és Jézusnak nevezték, ahogy az angyal mondta. Aztán mindent a Törvény előírása szerint tettek. Olv. 3Móz 12. r. Pontosan így tették. Mivel szegények voltak, nem bárányt vittek áldozatul, hanem gerlicét vagy galamb-fiat. Jézust, mint elsőszülött fiút bemutatták az Úrnak, ami azt jelentette, hogy Istennek szentelték. 2Móz 13,2: Nekem szentelj Izráel fiai közül minden elsőszülöttet, amely megnyitja anyja méhét.

Mi volt ezeknek a szellemi jelentősége? Gal 4,4-5: Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot. Azért történt Jézussal minden a törvény szerint, hogy megváltson minket a törvény átkától, a haláltól és a bűn szolgaságából, hogy elnyerjük a fiúságot. Ezt jelentette a neve is. Máté 1,21: nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből. Ahhoz, hogy a bűntől megszabadítson, szükséges volt, hogy a törvényt betöltse, és Istennek szentelt legyen, hogy meghaljon a bűneinkért. Zsid 10,4: Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket. Zsid 10,7-10 Akkor mondám: Íme itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat. Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél, amelyeket a törvény szerint visznek, Ekkor ezt mondotta: Íme, itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat, amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által. Ezért kellett Isten Fiának testben megszületni, hogy Isten áldozati Bárányaként meghaljon, hogy magára vegye a világ bűneit, aztán pedig vérével eltörölje azokat. Ján 1,29: Másnap látá (Bemerítő) János Jézust ő hozzá menni, és monda: Íme az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!

Ezért mondta Simeon, mikor Jézust a karjaiba vette: látták az én szemeim a te üdvösségedet (a te szabadításodat, a megmenekülést). Ezért szólt Anna is Ő felőle mindeneknek, akik Jeruzsálemben a váltságot (a megváltást) várták.

2.) Látni „az Úrnak Krisztusát”

26. vers: Hogy halála előtt meglátja a Felkentet, a Messiást, az Isten Fiát, Aki üdvösséget szerez, Aki kifizeti értünk a váltságdíjat!

Különös, hogy Simeon abban a pici gyermekben, Aki alig múlt 40 napos, meglátta a Messiást, Isten Fiát. Ráadásul szegény volt a család, ahová született. Ez a mi számunkra is tanulságos. Isten a munkáját a kicsikben kezdi, olyanokban, akik emberi mértékkel mérve „senkik”. Olv. 1Kor 1,26-29.

Azt olvastuk, hogy addig halált nem lát, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát. Ennek is van üzenete a számunkra. 1Tim 2,4: Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson. Isten azt akarja, hogy ne haljon meg senki úgy, hogy szellemi szemeivel meg ne lássa az Úr J. Kr.-t, az Üdvözítőt. Hogy ne hallja az Igét, hogy J. Kr. érte is meghalt, az Ő bűneiért is megfizetett, neki is üdvössége, örök élete lesz, ha hisz Benne.

Tudom, hogy sokan nem hisznek Benne. Tudom, hogy még az úgynevezett keresztyén országokban is karácsonykor nem így tekintenek Jézusra. Csak egy kisbabát, Jézuskát látnak Benne. Nem ismerik a karácsony igazi jelentését.

Teljesen elferdült az ünneplés. Vásárlás, sütés-főzés, eszem-iszom, ajándékozás és szórakozás lett belőle, és nem akarják látni „az Úrnak Krisztusát”. Milyen nagy kegyelem, ha valaki – mint Simeon – a Szt. Sz. indításából, Isten szeretetének a vonzásából oda megy, ahol találkozni lehet Vele. Akkor a templomban, most ott, ahol az élő Ige szól. Nagy kegyelem, ha valakinek megnyílik a szeme, és meglátja, hogy J. Kr. érte is megszületett, érte is meghalt, az ő üdvözítője is lett.

Simeon így imádkozott, 29-31. vers: Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben: Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet, Amelyet készítettél minden népeknek szeme láttára. Aki meglátja J. Kr.-ban a Megváltóját, az mind ezt mondja, amit Simeon: Békességem lett! Most már boldogan megyek tovább az életem útján, mert nem nyom a bűnteher, a jövő bizonytalansága, nem furdal a lelkiismeretem. Most már akár meg is halhatok, tudom, hová megyek, mert látták szemeim az Üdvösségemet, a Szabadítómat!

32.vers: Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izraelnek dicsőségére. J. Kr. világosság és dicsőség. Pogányoknak, azaz a nem zsidó népeknek J. Kr.-ban feltámadt a világosság. Addig a bálványimádás, a sátánimádat sötétségében voltak. Szomorú, hogy a népek nagy részének nem kell ez a világosság! Izraelnek dicsőségére jött! De elvetették, és gyalázatukra lett. Azonban eljön az idő, amikor felismerik a megvetett Jézusban a Krisztust, a Messiásukat, és az ezeréves királyságban Izrael dicsőségére lesz, a népeknek pedig világosságul! Olv. Ézs 60,1-3.

3.) Kik várják a váltságot?

Azt olvastuk a 28. versben, hogy Anna prófétaasszony is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla Ő felőle mindeneknek, akik Jeruzsálemben a váltságot várták. Tehát azoknak szólt, akik a megváltást várták, azt, hogy valaki kifizesse értük a váltságdíjat.

Kik várták a váltságot? Azok, akik tudták, hogy bűnösök. Akiket teherként nyomtak a vétkeik. Mások nem a megváltást, nem a bűnbocsánatot várták, hanem a külső körülményeik javulását. Ezért volt sok emberben az a várakozás, hogy majd a Messiás felszabadítja őket Róma elnyomása alól. Mások azt várták, hogy majd meggyógyít minden betegséget. Megint mások azért követték volna az Urat, mert ettek a megsokasított kenyerekből.

Így van ez most is! Sok ember földi dolgokat vár J. Kr.-tól: egészséget, gazdagságot, külső békességet, földi sikereket. Számukra nem érték az, hogy az Úr Jézus azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. (Luk 19,10). Ő azt mondta, Luk 5,32: Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre. Persze senki nem igaz, minden ember bűnös, csak sokan igazaknak tartják magukat, és nem ismerik el, hogy bűnösök.

Akik a váltságot várják, így kiáltanak, Ézs 33,2: Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy… szabadítónk a szorongatásnak idején! Vagy, 1Móz 49,18: Szabadításodra várok Uram! Mert érzik, hogy a bűn és a Sátán rabságából nincs másképpen szabadulás.

Azok várják a váltságot, akik tudják, hogy bűneik miatt mérhetetlenül nagy az adósságuk Isten felé. Képtelenek kifizetni. Az Úr Jézus egy példázatban arról beszélt, hogy a bűnadósságunk 10.000 talentumot tesz ki. Utána néztem, és kiszámolgattam, hogy 1 talentum 11.250 napi munkabér. Ha kétszázötven munkanapot számolunk egy esztendőben, akkor 1 talentum 45 esztendei munkabér. Ez egy egész élet! És ez még csak 1 talentum! Ez a szolga az ő urának 10.000 talentummal volt adós! Tízezernyi emberélet! Nem tudom, hogyan tudott ennyi adósságot összeszedni egy ember, de a bűneink miatt ennyi adósságunk lett. Olyan sok, hogy senki nem tudja kifizetni!

Azt olvassuk Zsolt 49,8-10 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek. Minthogy lelküknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre; Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört. Mert ha örökké élnénk ebben a testben, csak növelnénk az adósságot az újabb bűneinkkel.

Ha J. Kr. ki nem fizeti helyettünk a tartozást, akkor teljesen reménytelen a helyzetünk. De Ő kifizette, az életével, a vérével, a kereszten! Ez a megváltásunk!

1Pét 1,18-20: „Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén. Aki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti értetek”.

Hogy milyen drága volt J. Kr. élete és vére, az felfoghatatlan! Gondoljuk meg hány milliárd ember élt már eddig a földön. Hány milliárdszor 10.000 talentum a bűntartozásunk. És J. Kr. vére mindezt felülmúlja értékében. Hiszen Ő Isten Fia! Az egész mindenség Őérette, és Őáltala teremtetett, és Őbenne áll fenn!

Az a kisgyermek, akit Simeon a karjaiba vett, azért jött, azért született, hogy majd vérével megváltson. 1Ján 2,2: És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is.

Nyilván az várja a Megváltót, aki tudja, hogy a bűnadóssága miatt elkárhozik, és egyetlen reménye J. Kr.! Nincs más megoldás, nincs más megváltó! Ezért áldotta Simeon Istent, és ezért adott hálát Anna prófétaasszony is Neki.

Befejezés

Elnézve az adventi vásárokat, pl. itt Debrecenben is a Csapó utcán és a Nagytemplom előtt, látva a díszkivilágítást, a sok árust és a vásárló tömeget, sírni tudna az ember, hogy ennyi lett az advent, ennyi lett a karácsony, ennyire nem vesznek tudomást az értünk született Isten Fiáról! Nagy a földi jólét, de még nagyobb a szellemi szegénység és sötétség!

Ő, bárcsak a karácsonyi külső csillogás és fények helyett az emberek szívében lenne világosság, hogy felismernék, mennyire nagy szükségük van a megváltásra, Jézusra, a világ Megváltójára! Bárcsak megkezdődhetne Isten munkája minden ember szívében. Először kicsiben, és aztán növekedne, ahogy a 40. v-ben olvastuk.

Legyen rajtunk is Istennek kegyelme! Adjon látó szellemi szemeket, hogy mindenki felismerje a Betlehemben megszületett gyermekben Isten Fiát, mint Megváltóját és Üdvözítőjét! Ámen.